eXtremeMan K-Arcok

Márciusi összefoglaló

Anna mesél: 

El is érkeztünk a felkészülési időszak feléhez. December 1-et tűztem ki a célzott és komoly hosszútáv fókuszú edzés első napjának, azóta számolom és jegyzem a megtett kilométereket, a leedzett órákat. Gyorsan elrepült ez az első 4 hónap, habár ezt nem mindig éreztem így a hosszú hétvégi görgőzések közben😆. 

Úgy gondolom igen sikeres hónapot tudhatok magam mögött számok tekintetében: 51 óra edzésbe 41km úszás, 456 km bringázás és 207 km futás fért bele.

Persze tartani az egyensúlyt az egyetem és az edzések között továbbra is kihívásokkal teli, de igyekszem magam mindig emlékeztetni arra, mit vállaltam és mit kell ennek érdekében tennem. 

Márciusban elkezdtem vezetni tanulni 🚗 és azt hiszem mostmár így a másik oldalról egyre inkább kezdem megérteni miért is nem kedvelik az autósok az országúti bringásokat😆. Úgyhogy szeretném is fel felhívni a figyelmet arra, mennyire fontos a biztonságos közlekedés mind az autósok mind a biciklisek oldaláról. Vigyázzunk egymásra! 

Ebben a hónapban teljesítettem a szezon első versenyét is😁, ami a Pécs-Harkány országúti futóverseny volt. 5 éve élek már Pécsen, de erre a versenyre idén sikerült csak végre eljutnom. 2 évvel ezelőtt is be voltam nevezve, de akkor sajnos betegség miatt vissza kellett lépnem végül. Ezúttal viszont neki vágtam a 25,6 km-es távnak. És akkor most jöhetne is egy vidám, motiváló, lelkes verseny beszámoló, de sajnos az távol állna a valóságtól🥲. Az igazság az, hogy minden métere fájdalmas volt a versenynek. Azóta se tudom, hogy pontosan mi volt a baj, pedig sokat gondolkdtam rajta, valahogy sehogysem akartak a lábaim abban a tempoban haladni, mint kelett volna. Ez a futóverseny igen híres az első 5 km-es szakaszáról, ami végig emelkedik. Olyan tipikus ‘sunyi’ emelkedő, ami úgy érzed sosem ér véget. Az idő is nagyon meleg volt, egyáltalán nem a kellemes és ideális futó idő. De lényeg a lényeg, hogy ha nem is azzal az idővel, amivel szerettem volna végülis 2óra29perc után beértem a célba és még ha szenvedős is volt nagyon, nem éltem meg kudarcként, hiszen nem lehet minden verseny tökéletes, nem jöhet ki mindig pont úgy a lépés és ez is része a sportnak. El kell fogadni, tovább lépni és fókuszálni a következő célra!

A napsütésnek és a jó időnek köszönhetően megvolt az év első kinti tekerése is 🚴🏼‍♀️☀️. Egy montis edzésre mentünk ki, mert apukám beszélt rá hogy tekerjük le a szokásos ‘medve hagyma kör’t, ami a geogo alkalmazáson teljesíthető útvonal és virtuális ötpróba pontok járnak érte. Ajánljuk mindenkinek😁. Nos a montival még mindig viszontagságos a kapcsolatom, jobban szeretek aszfalton tekerni, de igyekszem azért beépíteni az edzéstervbe a szint gyűjtés és erősödés céljából💪.

Szóval itt vagyunk az út felénél és egyre fogynak a hónapok a nagy megmérettetésig😁.  

Kitartást és jó edzést mindenkinek!

Arnold: 

A tavasz és a versenyek közeledése elkezdte rendbe tenni a motivációs kérdést, már nem csak a kötelességtudat vitt el legtöbbször edzeni, hanem alig vártam a heti hosszú bringát Szlovákiában, ahol 100 kilométer körüli köröket mentem néptelen, jó minőségű utakon - kivéve, amikor a Garam-völgyében órákig szenvedtem a sárban. Ahogy öregszem, egyre jobban vonz a felfedezés, az élménysportolás, és egyre nehezebben veszem rá magam a versenyzéshez kritikus struktúrált edzésre, de ezeket is sikerült beiktatni, néhány gyorsabb futás, síkon és terepen megtornáztatta a pulzusom. Az idei évben a kajak került elő viszonylag későn, cserébe többet jártam úszni a megszokottnál, a heti két úszás persze így sem sok, de több, mint tavaly.

 Ami egyértelmű siker a téli felkészülésben, hogy a rengeteg gyaloglásnak hála, egyáltalán nincsenek hátproblémáim. A napi lépésszám átlagom leesett 16.500 környékére, mivel a bringázásra nem ad lépést, úszásra, kajakra is csak keveset, de ez még mindig elegendő a törzsizmok megdolgoztatására. Egyedül a sarkamat viseli meg a plusz terhelés, erre figyelni kell. 

A kaposvári szezonkezdő verseny már csak bő három hét, amikor ezt a beszámolót írom, és ma ülök először TT bringán - itt nyilván kompromisszumos lesz az eredmény, de szeptember végéig tart a szezon, a főverseny június végén lesz, ráadásul kaotikusan keveredve a távok, sprint triatlon verseny után egy 25km-es futás, majd sprint, középtáv quadratlon, féltáv triatlon a Balatonnál majd megint középtáv quadratlon és két hétre rá sprint quadratlon VB, mindez több ezer km autozással - az idei év a regenerációról fog szólni, hogyan lehet formát, sebességet fenntartani 1-2 heti versenyzéssel, és közben nem szégyent hozni csapnivaló eredményekkel az Extrememan csapatra. Élményturistaként persze a küldetésemnek azt tekintem, hogy megmutassam, lehet egyszerre versenyre készülni és a természetben töltött időt élvezni - persze korosztályos szinten, életmódként tekintve a sportra és nem egy ego cél elérésének eszközeként. 

Nem mellékesen, kaptam egy High5 óriás csomagot a felkészüléshez és Garas Attila meginterjúvolt a DEPO podcastban a quadratlon sportról és a tavalyi vb-ről, ha érdekel ez a kicsi, komplex, de gyönyörű sportág, hallgasd meg az adást!