Kovács Omischl Lejla – az eXtremeMan idei női arca

Kovács Omischl Lejla neve három évvel ezelőtt tűnt fel először az egyéni rajtlistán, és azóta is az egyik legjobb példája annak, hogyan válhat egy egészségért folytatott küzdelemből igazi sportkarrier. Azóta hat ironman-távú versenyt teljesített, Nagyatádon négyszer ért célba, és évről évre lépett egyet előre: korcsoport-dobogók, majd 2023-ban abszolút győzelem 11:08:42-es egyéni csúccsal. Idén ugyan nem jött össze az újabb csúcsdöntés, de így is megszerezte az abszolút harmadik helyet. Lejlával – az idei eXtremeMan női arcával – sportolói múltjáról, hullámvölgyeiről és terveiről beszélgettünk.

„Mondhatjuk úgy, hogy túlélőként indultam.”

Ha jól tudom, születésedtől fogva erős benned a túlélési ösztön?

Igen, mondhatjuk így is. 27 hetes koraszülöttként jöttem világra. Csupán 1200 grammos kis „szőrös maki” voltam. Két hónapot töltöttem inkubátorban, később pedig csípőficam, asztma és sok egyéb probléma is nehezítette az életemet. Úgy érzem, hogy ez az erős életösztön hajt előre, és ez kíséri végig az életemet minden területen.

A futástól a spinningen át a triatlonig

Ugorjunk az időben: hogyhogy 2021 előtt nem találkozhattunk veled a triatlonversenyeken?

Gyerekkoromban sokat sportoltam: futás, távolugrás, magasugrás – megvoltak az alapok. A középiskolában csökkent a rendszeresség, de futni továbbra is futottam. Később, munka mellett hobbiból spinninget oktattam több évig, innen jött a bringa iránti szerelem is.

Aztán 2020-ban jött a nagy törés: covidos lettem, és nagyon megviselte a szervezetemet. Gyógytornászként próbáltam kontrollált pulzussal regenerálódni, de a szervezetemet, különösen a tüdőmet nagyon megviselte a betegség. Két hónap után sem bírtam levegőkapkodás nélkül mozogni. A légzésfunkciós vizsgálatok 85%-os kapacitást mutattak. Az orvos úszást javasolt, én pedig 40 évesen elkezdtem úszni tanulni teljesen a nulláról. Beiratkoztam a Honvéd Szondi SE-hez, és innen már szinte természetes volt a lépés a triatlon felé.

„Augusztusban már a túlélésért küzdöttem nyílt vízben.”

Gondolom, nem egyből a hosszútáv volt a cél?

Nem bizony. 2021-ben egy triatlonos társam Lukits Melinda párosban nevezett, de a párja covidos lett, és én ugrottam be helyettesíteni. Ez volt az utolsó év, amikor ágyúdörrenésre rajtoltunk és szerintem ekkor köteleződtem el az eXtremeMan Nagyatád ironman mellett. Tehát ebben az évben januárban kezdtem megtanulni úszni, és augusztusban már a Gyékényesi tóban teljesítettem egy nagy kört. 45 perc volt, és szó szerint a túlélésért küzdöttem – de valami akkor ott megfogott. Tudtam, hogy jövőre egyéniben akarok indulni.

Motiváció, dobogó, küldetés

Mi motivált arra, hogy visszatérj – ráadásul újra és újra?

Őszinte leszek: 2022-ben, amikor célba értem, fogalmam sem volt róla, hogy kategóriában ezüstérmes lettem. Azt sem tudtam, hogy vasárnap díjátadó van így haza utaztunk. Aztán jöttek a telefonok: „Hol vagy? Miért nem vagy a dobogón?” Nagyon rosszul érintett, sírtam is miatta. Mondtam az edzőmnek: ezt most elszúrtam, de jövőre ott akarok lenni – és elsők szeretnék lenni. Készítsen fel erre. 

2023-ban ez sikerült: 1 óra 20 percet javítottam, aranyérmet szereztem, és ott állhattam a dobogón. Tudni kell rólam, hogy pulzuskontrollal versenyzem – minden számít: a megfelelő intenzitás, a frissítés, a szénhidrátbevitel. Tudatosan építkeztem, és meg is lett az eredménye.

Aztán már az abszolút dobogó piszkált. Heti 19–22 órát edzettem. Ez látszott meg 2024-ben: 37 percet faragtam az időmből, és abszolút győztes lettem.

„Idén nem volt meg az alapom – és ezt éreztem is.”

2025-ben azonban nem folytatódott a tendencia. Mi történt?

Télen általában gyengébb vagyok, tavasszal kezdem felépíteni a formám. Idén ennek pont az ellenkezője történt: jó téli alapozás megvolt és közben munkahelyet váltottam, és három hónapig semmi rendszer nem volt az edzéseimben. Június–július alatt próbáltam összeszedni magam, de ez kevés volt.

Keveset versenyeztem, keszthelyi verseny elött összesen csak 100 km-t bringáztam. Nem voltak meg az alapok ahhoz, hogy megvédjem a címemet. Mentálisan is fáradt voltam: hónapokkal a verseny előtt jöttek az üzenetek a sporttársaimtól, hogy „úgyis megnyered”. Ez nyomasztott. Vasárnap reggel a rajt elött  meg is öleltem Turi Zsuzsit, és mondtam neki: „Ezt most neked kell megnyerned.” Én ott elengedtem a címet, és aznap csak egy örömfutamot akartam.

A pályán persze folyamatosan hergeltek: egyik fordítónál a férjem, a másiknál az edzőm biztatott – néha nem is teljesen igaz időkkel. Mondtam is nekik, hogy hagyjanak. Erre az edzőm odaszól anyukámnak: „Csinálj vele valamit, Böbe, hisztizik!”

Végül mégis sikerült felküzdenem magam a harmadik helyre.

Az eXtremeMan arca 2026-ban

Mik a terveid az eXtremeMan arcaként?

Jövőre 45 leszek. Úgy érzem, ez az utolsó lehetőségem, hogy igazán jó formát mutassak. Tudom, hogy van bennem erő és még az időmön is tudok javítani.  Az alapozás már el is kezdődött, szeretném szépen, nyugodtan felépíteni magam. Kaposváron kezdek, onnan megyek végig az eXtremeMan állomásokon.

Szeretnék inspirálni másokat. Sokan mondják, hogy könnyű annak rendszeresen edzeni, aki elhivatott – hát ez nem ilyen egyszerű. Család, munka, kompromisszumok… Néha nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Meg szeretném mutatni, hogyan néz ki a felkészülés a hétköznapi élet mellett.

Komplexen fogom bemutatni a folyamatot: edzések, táplálkozás, frissítés, aerob zónák, tudatos építkezés – sokan nem figyelnek ezekre, pedig hosszú távon ezek döntik el, ki tud igazán gyors lenni.

Idén ősszel volt egy nehezebb időszakom: ismét covid, légzési probléma, motivációs hullámvölgy. De most újra edzem, és bízom benne, hogy időben formába kerülök.

Instagramon és Facebookon biztosan megosztom a tapasztalataimat – és lehet, hogy még a TikTokot is kipróbálom!

Tóth Olivér – az eXtremeMan 2026 férfi arca: „A teljesítmény megelőzi a teljesítést.”

Az eXtremeMan egyik alapgondolata, hogy az út maga a cél. A nagyatádi hosszútáv nem egy egyszerű bakancslista-elem; a tisztességes célba éréshez hónapok, sőt évek munkája, következetessége és életmódváltása kell. Éppen ezért az idei férfi arc nem egy többszörös célbaérkező veterán, hanem valaki, aki előtt még ott a teljes út – és aki nem is tervez 2026 előtt egyéniben rajthoz állni.

Tóth Olivér úgy fogalmaz:
„Meg szeretném tisztelni a távot azzal, hogy valódi felkészültséggel állok oda.”

Vele beszélgettünk motivációról, fejlődésről és jövőbeli tervekről.

„Valóban: még soha nem csináltam hosszú távot.”

Tehát tisztázzuk: még nem teljesítettél ironman-távot?

Így van, még soha – pedig nagyatádi vagyok, és egész életemben végigkövettem a versenyt. Furcsán hangzik, de csak az utóbbi években kezdtem el aktívan triatlonozni. ’90-es születésű vagyok, és az elmúlt évben kifejezetten arra tettem fel mindent, hogy erős rövidtávos versenyző legyek. Ez volt az első teljes triatlonos szezonom.

A következő lépcső nem a hosszú táv lesz, hanem a féltáv. Nagyatád jövőre kérdőjeles – lehet, hogy váltóban indulunk –, de most más célok vannak. Kis Attilával, az edzőmmel olyan erőnlétet és versenyképességet akarunk felépíteni, hogy két év múlva 11 óra alatt tudjak célba érni Atádon. Ehhez sok, célzott, tudatos edzés kell.

„Nem szeretnék beesni a célba 14–16 óra küszködéssel.”

Kell a két év felkészülés?

Szerintem igen. Nem szeretnék csak valahogy végigmenni. Én elégedetten, megérdemelten szeretnék célba érni. Sokan főállás mellett triatlonoznak – én is –, és így minden perc számít.

Nekem fontos a filozófia: teljesítmény a teljesítés előtt.

Meg kell járni a lépcsőfokokat. Lehetne ezt 10 hónap alatt is erőltetni, de én nem vagyok a kapkodás híve. Ha belevágunk, csináljuk tisztességgel.

„A BMX-től a motocrosson át az országútig.”

Ezek szerint korábban nem is triatlonoztál?

Egyáltalán nem. Az első rövidtávomra három hét felkészüléssel mentem el 2024 szeptemberben, nagy vállalásnak tűnt,de célba értem. Előtte gyerekként futottam és 15 éves korom óta nem úsztam. Sokáig az extrém sportok kötöttek le: freestyle BMX, motocross, wakeboard – a térdem meg is fizette az árát. Így jött később a bringázás.

Egy idős barátom rábeszélt, hogy vegyem meg az országútiját – és szerelem lett első tekerésre. Tavaly elindultam a 30 km-es időfutamon Atádon, ahol az élmezőny rendesen helyre tett. De ez kellett ahhoz, hogy vérszemet kapjak. Elkezdtem tudatosabban készülni, először egyedül, majd – és azóta is – a 2025-ös Arc, Kiss Attila keze alatt.

Azt éreztem: megtaláltam azt a sportot, amiben tényleg kiteljesedhetek. Sok sportágban versenyeztem már, de egyiknél sem éreztem, hogy igazán messzire juthatnék. Itt igen.

A fejlődés gyorsan jött: féltáv-variáción kategóriadobogók Nagyatádon, rövidtáv Fűzfőn, majd az első 70.3-as teljesítésem Porecben. Attilával így tűztük ki a nagy célt: 2026-ban jöhet a nagy áttörés.

Hol találkozhatunk veled az idei szezonban?

Minden eXtremeMan versenyen ott leszek: Kaposvár, Gyékényes, Szemes, plusz nyáron néhány ranglista verseny és természetesen nem maradhat ki a tenerifei edzőtábor.

Nagyatádra két terv van: féltáv variáció vagy egy páros váltó – lehetőleg felesben. A szezon végén indulok még a duatlonon, és jó eséllyel Porecet is ismét megcsinálom évzárásként.

A felkészülésemről végig beszámolok majd. Szeretném megmutatni, hogy a mindennapok sűrűjében is minden csak elhatározás kérdése – nincs lehetetlen. Ha beleállsz és kitartasz, bármi elérhető.

Nagyon hálás vagyok a támogatóimnak is: az ATA kerékpárműhely és a NUTRI8 csapat is mellettem áll.

Akik követnék az utamat, megtalálnak Facebookon és Instagramon oli.htot néven – és TikTokra is fogok posztolni.