A köszönet rózsái

Lassan egy évtizedes hagyomány, hogy a versenyzők az eXtremeMan Nagyatád céljában a befutó érem mellett egy szál rózsát is kapnak, és ezt kifejezetten nem azért, hogy még szebbek legyenek a befutóképek díszletei. A "köszönet rózsájának" üzenetét, ha csak egyetlen szóval kellene meghatározni, az bizonyára a hála lenne. És a versenyzők mindig tudják is, hogy kinek jár a célbaérkezést követően a köszönet rózsája...

A szervező bizottság elnöke azonban bajban van. 
Egy csokor rózsával a kezében toporog az élet nagy színpadán,
mégis bizonytalan, hogy vajon elég virágot tart-e a kezében. Pedig a csokor hatalmas. 
Próbálja hát átfogni keményen, a rózsatövis meg is sérti a tenyerét, még egy csepp vér is kicsordul a sértés helyén. 
Gondosan számolni kezdi a rózsacsokor szebbnél szebb szirmokból álló fejecskéit, hogy kinek is szánja majd azokat, de aztán a végén mindig belegabalyodik a számolásba. 
Mert talán úgy érzi, hogy valaki mindig kimaradt. 
Ezért aztán újra elkezdi a számolást. 
Egy idő után már rögzül a sor elején levő névsor, a család, a közvetlen munkatársak, akik már a barátai lettek, az önkéntes segítőket összefogó tanárok neve, az önkormányzatoknál megismert kedves kollegák, a Városgondnokságok munkatársai, a támogatók hosszú sora, a média munkatársai, a verseny speciális feladatait ellátó rengeteg "háttérember", legyen szó takarításról, vagy az útvonal biztosításról, polgárőrségről vagy éppen a rendőrség munkatársairól. Aztán itt újra elakad...
Ja persze, hiszen kifelejtette a felsorolásból a közös cél érdekében megmozgatott civil szervezeteket... Gyékényesen, Berzencén, Taranyban... az EREDMÉNYHIRDETÉS hangulatát meghatározó szemüveges úriembert... és tényleg vajon maradt-e még virág megköszönni a zárófogadáson segédkező dekoratőrök, konyhai dolgozók előkészítő munkáit... Talán igen. 
Fojtogató érzés ez... Egy nagy sóhajtással aztán kimondja végül a lényeget. 
Köszönöm, drága Jó Istenem !